3700 kilométer, 3 ország, az Északi-fok (Nordkapp), rénszarvasok, számi emberek, fjordok, fehér éjszakák. Ennyi fért bele 10 napba. Road trip: Jyvaskyla-Rovaniemi – Nordkapp – Lofoten – Abisko – Rovaniemi-Jyvaskyla.
A körutazást az egyik német Erasmus diáktársam találta ki a szemeszter végén (május végén). Mindössze két nap alatt össze is állt a brigád, ami két német, két francia és egy magyar (én) diákból állt.
Jyvaskyla-Rovaniemi
Jyvaskyla városból busszal indultunk Rovaniemibe – a Mikulás városába- ahol felvettük vadi új lakóautónkat, amelyet mi avathattunk fel. Mivel a Mikulás előzőleg már meg volt a bakancslistáról, így kihagytuk a látogatást. Inkább arra voltunk kíváncsiak milyen Rovaniemi nyáron. Kicsit kihalt, alig látni embert az utcán, de ennek ellenére így is nagyon hangulatos. Kis kocsmákból és éttermekből nincs hiány és itt Lappföldön már a részszarvas hús is felkerül az étlapokra.
Út a „világ végéhez”
„a fenyveseket szépen lassan váltották a kis cserjék majd egy idő után csak a kopár sziklás hegyek maradtak”
Egy éjszakát töltöttünk a városban. Korán reggel birtokba vettük az autót, bepréseltük a hatalmas bőröndjeinket és útnak indultunk. Utunk során számtalanszor láttunk az út mellett ballagó rénszarvasokkal, sőt még jávorszarvassal is találkoztunk.
Szerencsére mindenki épségben megúszta a találkozót. Ahogy egyre feljebb jutottunk északra, úgy a fenyveseket szépen lassan váltották a kis cserjék, majd egy idő után csak a kopár sziklás hegyek maradtak. Az első lakókocsis éjszakánkat a finn-norvég határ közelében (még a finn oldalon) egy parkolóban töltöttük a semmi közepén. Az évnek ebben a szakában nagyon nehéz aludni a fehér éjszakák miatt, ugyanis ilyenkor kb. szürkületig nyugszik a nap, majd újra felkel. Az összes létező redőnyt és sötétítőt feltettük ablakokra -szélvédőkre.
A következő napon élesen északnak vettük az irányt, de azért tettünk egy kisebb kitérőt Smorfjordba, majd elértük Honningsvåg városkát, ami utólag visszagondolva az utolsó nagyobb város volt északon. A belvárost rövid idő alatt körbe sétáltunk, utána pedig ejtőztünk egyet a jégbárban.
Aznapi végállomásunk Kirkeporten Camping volt Skarsvåg közelében, ahol nagy örömünkre volt meleg víz valamint tölteni is tudtuk az autót és az eszközeinket. A következő napi cél már maga Nordkapp volt.
Nordkapp
„Elértünk a világ végére.”
Azért így utólag nehéz leírni az ott látottakat. Az viszont biztos, hogy az ember az Északi-fokon egy apró porszemnek érzi magát. Fantasztikus volt látni a függőleges sziklafalat, amivel véget ér a szárazföld a tengerben. Elértünk a világ végére. Onnan pedig csak nagy semmi. Vagyis tenger amíg a szem ellát. A csapatunk tervezetten az esti órákban csekkolt be Nordkapp-hoz, mert mindenképp meg szerettünk volna nézni az „éjféli napot”. Ugyanis a fehér éjszakák ideje alatt az Északi-foknál nem bukik a nap a horizont alá. Sajnos mivel ködös idő volt, így elmaradt a nagy momentum (legalább van okom visszamenni), de így is csodálatos este volt.
Lofoten félsziget felé
Lofoten – a világ legszebb helye
Hazaút
Lofotenről visszafelé a szintén az E10-es úton haladtunk de ekkor már Svédországon keresztül, érintve az Abisko Nemzeti Parkot, ahol egy éjszakát töltöttünk szintén egy parkolóban. Itt meg kell említenem, hogy a trip záró akkordjaként életem legszörnyűbb túráját éltem át nyári sportcipőben, ahol helyenként derékig érő hóba süppedve tettünk meg fogalmam sincs mekkora távot. Nekem legalább 5 km-nek tűnt ez a 3-4 órás bukdácsolás, de az is lehet, hogy az 1 km-t sem haladtuk meg. 🙂 A túra után szinte meg sem álltunk Rovaniemi -ig, ahol elbúcsúztunk csodálatos lakóautónktól, majd átszálltunk a buszra ami Jyvaskyla-ig vitt bennünket. A többi Erasmus barátunk pedig már BBQ partival várt bennünket a mi kis Roninmaki lakótelepünkön.
